A magyar nyelv mint útikönyv II. Az élet nevű túrához -Juhász Zsolt

Az élet nevű túra, nem hosszú és nem is rövid. Mindenkinek pont annyi ideig tart, amíg tartania kell. Ez abból fakad, hogy mindannyian konkrét célokkal érkezünk erre a világra, még ha mindebből később, nem is emlékszünk semmire. Ha a célt elértük, beteljesítettük, távozhatunk. Sőt távoznunk kell! Így aztán ebben a világban valamennyien csak átutazók vagyunk. Ha azt gondoljuk, hogy valami kényelmes és biztonságos vacokban véglegesen letáborozhatunk itt, annak biztos hogy keserves csalódás lesz a vége.
Így jobban tesszük, ha elfogadjuk azt hogy utazunk. Az életünket úgy rendezzük be mint egy igazi utazó, aki mindig kész arra hogy tovább menjen. Tovább, tovább és csak egyre tovább…
De azért ennek is, mint minden utazásnak konkrét célja van. Csak sajnos mi ennek a célnak már nem igazán vagyunk tudatában, ezért gyakran kerülünk tévútra. Sokszor nem csak a célt tévesztjük el, hanem azt is elfelejtjük hogy ennek is, mint minden más utazásnak szabályai vannak. Így aztán gyakran nem csak hogy eltévedünk, de a legtragikusabb az, hogy még az utazásra is képtelenné tesszük magunkat. Ahelyett hogy haladnánk a kitűzött cél felé, egy helyben topogunk, vagy ami talán még ennél is rosszabb, meghátrálunk a vélt vagy valós nehézségek elől. Ha átéltél már ehhez hasonló dolgot, akkor tudod jól, ilyenkor jól jön a segítség.
Ha biztos vagy abban hogy jó úton haladsz, tudod az irányt, akkor neked nincs szükséged erre a könyvre. De ha kétségeid vannak, nem vagy száz százalékig meggyőződve róla hogy helyes úton jársz, biztos hogy találsz támpontot ebben a könyvben ami segíteni fog.