Dentu-Magyaria : Padányi Viktor

Dr. Padányi Viktor történész Dentu-Magyaria című könyve először 1963-ban Buenos Airesben jelent meg, hazánkban pedig legutóbb 2000-ben a Püski Kiadó gondozásában. Padányi művében a magyarság délkaukázusi származása mellett tör lándzsát, melyben a kulcsszerepet a szabírságnak adja, mint népünk elsőszámú őseinek. Tézisének gerincét az az elképzelés jelenti, hogy a magyarság kialakulását közvetlenül két fő és néhány kisebb jelentőségű nép egyesülése befolyásolta. E két egymástól elkülönülő, de rokonnép a szabírok és az ún. onogurok voltak. Előbbieket a Kaukázus déli részéről, a sumérok északi országából (Subartu) vándoroltatja az arab hódítók terrorja elől a meotiszi (Azovi-tenger) mocsarakba, ahol Dentu-Magyaria néven alapítanak új hazát. Az utóbbiakat pedig a lebediai, kazár fennhatóság alatt élő népekkel azonosítja, akiket a hivatalos történettudományunk kizárólagos őseinknek tart.

Elméletét számos érdekes - szerinte - revízióra váró történelmi tény, illetve esemény (át)értékelésével egészíti ki. Ilyenek például a honfoglalás lefolyása körüli "nézetkülönbségek": a sok vitát kiválltó "bessenyő futás" komplexuma vagy a bizánci szövetségben kezdeményezett bolgár háborúnak a honfoglalástól függetlenül kezelt eseménye. Ez utóbbit óriási hibának tartja, amivel történetírásunk megfosztja Árpádot attól, hogy stratégiai szempontból tökéletes, sőt zseniálisan kivitelezett, az egész európai történelemben páratlan művét, a honfoglalást a maga nagyszerűségében tudjuk értékelni.

Itt most természetesen csak felületesen tudjuk értinteni a könyv szereteágazó, sokrétű tematikáját, mely abból a felismerésből táplálkozik, hogy a nemzetközileg is megváltozott történelemszemlélet hatására át kell értékelni népünk őstörténetét is. Egy példát említve csak: általánosan elfogadott ténnyé vált, hogy az eddig alacsonyabb szintűnek tekintett lovasnomadizmust ma már az ókor legfejlettebb életformájának tartják, mely nézet egy (korábbi) földművelő-állattenyésztő berendezkedés meglétét előfeltételezi, és a lovak domesztikálásának kizárólagos előjogait az eurázsiai sztyeppék népeihez köti. A lovaskatona elsőbbsége a gyalogos társával szemben messzemenően megmagyarázza a lovaglás és emellett a kengyel - ami nélkül lóháton nem lehet harcolni - elsőrendű fontosságát. Így aztán sokkal érthetőbb, hogy a "kalandozó magyarokat" miért félte egész Európa.