Nemzeti radikalizmus : vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre

„...ez a könyv nemcsak a mai magyarság pszichoanalízise akar lenni, nemcsak a mai magyarság életének keresztmetszetét akarja adni, valami szigorúan tudományos célzattal, hogy íme ilyen ez az élet, ez a matematikai képlete és a politikusok dolga, hogy milyen konzekvenciákat akarnak ebből levonni, hanem ugyanakkor, amikor Zsilinszky Endre ezeknek a keserű magyar napoknak az analízisét adja, azonnal ad tervet is ez ellen a becstelen halálbasorvadás ellen, politikai programot, amelybe logikus egymásutánban próbálja felállítani, egymásból szükségszerűen következtetni a három politikai tételt: hogy mit kell tennünk, kiket kell kiválogatnunk céljaink megvalósítására és hogyan kell, milyen eszközökkel, milyen utakon hozzálátnunk megvalósításukhoz.

Tehát végső soron Bajcsy-Zsilinszky Endre a mának parancsára kíván hallgatni és a magyar problémát sub hic et nunc, a mának szemszögletéből kívánja vizsgálni: minden egyetemessége mellett ha úgy tetszik pártprogramról van benne szó, nemcsak eszmékről, hanem a párton keresztül az eszmék megvalósításáról is, institúciók teremtéséről, melyek a lehetőséget az eszmék megvalósítására megadják. És bármilyen messzire néz is ez az írás, nyilván nem véletlen, hogy közvetlenül az új választások előestéjén jelenik meg, de az is kétségtelen, hogy ebben a választási kampányban egy magasabbrendű, egy összefogóbb programot fog jelenteni, mint a legtöbbje azoknak a programoknak, amelyekkel jelöltjeink - helyi kezeléssel, ráolvasással, a lokális érdekekre alkalmazott szólamokkal és a választás után hamarosan félretett vidéki színházi rekvizítumokkal - ebbe a választási kampányba bele fognak bocsátkozni.

Zsilinszky Endre koncepciójának ez a magasabbrendűsége persze akadályul is szolgálna a gyakorlati érvényesülésnek, ha nem volnának olyan részletei, amelyek ezt a magasabbrendűséget szerencsésen egyensúlyban tartják és kampányképessé teszik. A kampányképesség ilyen kitűnő eszköze a könyvnek erős tőkeellenessége. Zsilinszky okos ember, olvasott ember, igyekszik ezt a tőkeellenességet titkolni, de okosságánál és olvasottságánál is erősebb tőkeellenes hajlama és minduntalan legszenvedélyesebb kifakadásokra kényszeríti.

A tőke európaszerte tűrt kizsákmányolása nálunk balkáni fosztogatássá nyilvánosodik, állapítja meg mingyárt elöljáróban, semmi kétség, hogy az ilyenfajta megállapítások inkább érvényesítik írását, mint könyvének legfelelősebb átgondolású részei, aminthogy kampányképessé teszik az olyan megállapítások is, hogy a föld legnagyobb hadvezéreit, hódítóit és államalkotó művészeit a magyarság adta az emberiségnek.

Felesleges, hogy Zsilinszky Endrével e ponton vitatkozzunk, ő épp olyan jól tudja, mint mi, hogy nagyszerű hadvezéreink voltak, nagyszerű hódítóink, államot alkotni tudó államférfiaink, de ugyanígy voltak a németeknek, franciáknak, az angoloknak is kiváló hadvezérei, konkvisztádorai, államot alkotni és naggyá fejleszteni tudó államférfiai. És nem tudom, hogy a legalkalmasabb pedagógiai eszköz-e, ha ezen a ponton magunkat utolérhetetleneknek minősítjük, holott Zsilinszky Endre írása - s ezt megint dícséretéül kell elmondanunk - nevelő hatású is akar lenni.

És bizonnyal nem egészen a tudományos meggyőződés, hanem a politikai tendencia (amely, elismerjük, nála szintén meggyőződés) diktálta azt a tételt is, hogy egyetlen európai nemzetnek sincs olyan ősi rendeltetéssel a vérében az alkotmányosság és önkormányzat, mint a magyaréban.” Részlet Fenyő Miksa a NYUGAT c. folyóirat 1931. 7. számában megjelent könyvajánlójából