Harci zászló-fehér

A magyar harci zászlóknak gazdag történelme van, amelyek a különböző korszakokban eltérő megjelenéssel bírtak.

A zászlók a katonai egységek legfontosabb szimbólumai voltak, amelyek elvesztése a legnagyobb szégyennek számított. 

Történelmi harci zászlók

Honfoglalás kora: Ebből az időszakból nem maradt fenn zászlóábrázolás. Feltételezések szerint a fejedelmi szín a vörös volt, és a jelképeket a zászló tetején helyezték el, hasonlóan más pusztai népek hagyományaihoz.

Középkor: A magyar zászlók a mindenkori királyt vagy ügyet szolgálták, a megjelenésüket az befolyásolta, hogy az adott egység kinek a hűségét élvezte. II. Endre 1222-es okmányán a pecsét piros-fehér-zöld selyemzsinóron függött, ez az egyik legkorábbi utalás a nemzeti színekre. Híres középkori zászlótípusok közé tartoznak az Árpád-házi, Anjou-házi, Mátyás király és Fekete Sereg zászlói.

Kora újkor: A Habsburg Császárságban és az Osztrák-Magyar Monarchiában már szabályozták a zászlók kinézetét. Jelentősek voltak a kuruc és Rákóczi szabadságharc zászlói, valamint a Bocskai és Bethlen Gábor zászlók.

1848–49-es szabadságharc: Ebben az időszakban a piros-fehér-zöld nemzeti színeket törvénybe iktatták, és a honvéd zászlók a szabadságharc jelképeivé váltak.

XX század:Különleges helyet foglal el a magyar katonai zászlók történetében az 1920 M lovassági zászló, amelynek tervezéséről és készítéséről szinte minden dokumentum fennmaradt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc ikonikus jelképe lett a lyukas zászló, amelyből kivágták a Rákosi-címert.