Miklósvölgyi János- A kegyelem kápolnája

"Piero della Francesca, az itáliai quattrocento festészetének az átlagos műélvező számára talán kevésbé ismert, de zseniális képviselője, az 1450-es évek közepén festette ki az arezzoi Szent Ferenc Bazilika egy kápolnájának falfelületeit. Témául a Szent Kereszt legendája szolgált, mely elmeséli Krisztus keresztjének hánytatott sorsát, elásását, majd megtalálását.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az Izraeli Ben-Gurion Egyetemen tartott beszédében 2022 június 14.-én kijelentette: „Európa a Talmud értékeit képviseli, az igazság és szolidaritás személyes felelősségének zsidó értelmezését.” Európa vezetői az Európai Alkotmány szövegezésénél megtiltották Európa keresztény gyökereire való hivatkozás törvénybe iktatását. Megyeri Jonatán ortodox zsidó rabbi pedig mintha elfelejtette volna, hogy Krisztus a Hegyi-beszéd során megtanította követőit a helyes imádkozásra, olyan zsidó imádságok tanítását szorgalmazza a keresztények számára, melyből világossá válik számukra, hogy hogyan forduljanak helyesen Istenhez, úgy, hogy közben imáikkal a zsidó elvárásoknak is megfeleljenek. Mik ezek a történetek valójában? Talán fel sem tűnik, de modern-kori kereszt-elásások.

Ma, amikor „influenszereknek” és „tartalomgyártóknak” nagyobb a szava, mint Madáchnak, vagy Kodálynak, prófétává pedig a könnyített filozófia- és gender-ruhatár szakon végzett belpesti értelmetlenségiek váltak, nehéz lesz megérttetni a társadalom nagy többségével, hogy veszélyes vizekre eveztünk, ahol napjainkban gőzerővel folyik az ördög rontást célzó eucharisztiája. A „digitális anyatejen” nevelkedő új generáció - akinek figyelemkoncentrációs készsége sok esetben kisebb, mint egy aranyhalé -, pedig fel sem fogja, hogy ameddig Faludy szavaival élve szalonképessé lett téve az alávalóság, és normává lett emelve az abnormalitás, addig gyakorlatilag az ember ki lett szivattyúzva abból a szellemtörténeti „örökség-bölcsőből”, melynek tanításai még szirupos hazugságok és negédes bölcselkedések nélkül szóltak az Igazság hangján arról a kérdésről, hogy miért fontos minden történelmi ciklusban újra és újra megtalálni a mindig oly szorgalmasan elásott keresztet. Mert hozzá a lélek rendelhető. És ha a lelket elveszítjük, akkor soha nem fogjuk megérteni, hogy konfliktushelyzeteinkben az utolsó szót mindig a túlélést garantáló ingyen kegyelemnek kell kimondania.

Piero della Francesca freskóciklusa elvezet minket e felismerésekre és megmutatja a kereszt megtalálásának útját."