KIS SZKÍTA SZARVAS.

Kr.e. VII-VI.sz. Kubán vidék
A szarvas évenként lehullatott és újranövesztett agancsa révén a fához kapcsolódó egyetemes jelkép: az örök megújulás, az újjászületés, a nap szimbóluma. A növényként sarjadzó agancsú, rügyei közt "életfát" növesztő szarvas képe,
a Hun-szkíta népek meséiben magával a világfával azonosul.
A hosszú életnek és a halhatatlanságnak
is jelképe. Úgy tartották, hogy a szarvas ismeri
az ifjító, sebgyógyító füveket. Ezért a bölcsességet is jelképezte: a buddhisták hagyománya szerint Buddha előző életében szarvas volt.

Forrás: Jankovics Marcell : Jelképtár