A Tokaji hegység geológiája és ásványi nyersanyagai egy geológus életútja tükrében A HOLLÓHÁZI KŐBALTÁTÓL A MÁDI GYÓGYÍTÓ ÁSVÁNYOKIG- Dr Mátyás Ernő

Nem számít különlegességnek, hogy az ember élete végén, mint ahogy a közben lévő rövidebb-hosszabb utak befejeztével is visszatekint. Eleinte a buktatókra, a kritikus helyzetekre emlékszik, később már "csak a szépre emlékezem" pendül meg gondolataiban. Mint ahogy az életétől naponta elbúcsúzó ezer és ezer ember teszi, magam is így tettem. Átgondoltam és leírtam életem buktatóit, sikereit és számos nehézséggel eltelt időszakát. Nem fésültem, nem alkalmaztam a mindenkori társadalmi felfogáshoz gondolataimat, őszintén leírtam ami jelenleg, napjainkban megmaradt az emlékezetemben. Felvidéki kisparaszti gyökereimtől napjainkig a Tokaji hegységig, ahol napjaim, életem nagyobbik részét eltöltöttem, érzem igazán hovatartozásom. Életem útján láttam valahogy, valamilyen szögből a világot, szűkebb és tágabb környezetemet. A világ a szűkebb és tágabb embercsoport,a családom, a lakóhelyem, a unkatársaim, a hivatali főnökeimtől a hétköznapokat görgető többi munkatársammal együtt is látott engem. Dokumentumként letettem azokat a mérföldköveket jelző írásokat is, amelyekhez még hozzáfértem, és amelyek jelzik életem szakaszát. A mérföldköveket az ember amikor ott tart az útjával, nem érzi, nem látja. Így visszatekintve faragott, csiszolt mérföldkő is akad, de akadnak összedobott kőhalmok és egy-egy sírhalom is, mely rokont, barátot vagy éppen ellenséget takar. Valamennyiünknek megvan a maga életútja, így e sorok olvasójának is. Ezt a könyvet elsősorban azért szedtem össze az olvasó számára, hogy ha testem és tudatom visszalép az örök körforgásba, ahonnan vétetett, maradjon jelzés, tapasztalati értékű emlék azoknak, akik utánunk jönnek. Próbálják elkerülni a mindenkori társadalmi szúrós bozótot, oldalt elkanyarodni a mindenkori meredélytől, és nem zuhanni bele az alattomosan kiásott gödrökbe, árkokba, csapdákba életük ösvényén. Aki olvasod e sorokat, lapozod e könyvet, döbbenjenek beléd az elmúltak és a saját múltad kontúrjai, s ha ráismersz a korábbi, emberi gondolkodásmódra, környezetre, hozzásegíted magad ahhoz, ahogy megnyugodjon a háborgó emberi emlékezet, hiszen "Mindig így volt e világi élet egyszer fázott, másszor lánggal égett." Őszintén kívánom e sorok valamennyi olvasójának, "végre ne fázzunk tovább" emberek, hibrid magyarok itt, a Kárpát medencében."
oldalszám: 950 lap