A nemes székely nemzet képe - Rugonfalvi Kiss István

Egy emberöltő után jelenik meg ismét az eddigi egyetlen, legteljesebb székely nemzettörténet kötet, mely a szakma szerint kánonikus alapműnek tekinthető. Az új kiadás az eredeti képanyaggal jelenik meg. Előszót írt Barcsa Dániel történész, író.

Rugonfalvi Kiss István (Gyimesfelsőlok 1881 – Biharkeresztes, 1957) történész, egyetemi tanár, a Székely Nemzeti Tanács egykori elnöke. 1904-ben jogi doktori oklevelet szerzett, 1906-ban már Győr vármegye főlevéltárosa, 1918-ban pedig a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Két évet szolgált az orosz, majd az olasz fronton az első világháborúban. 1931–32-ben a debreceni egyetem rektora volt.

Jól tudom azt, hogy munkámat csak a legkiválóbban képzett szakemberek tudják méltányolni, de egy igen fontos méltánylási szempontra fel kell hívnom a művelt közönség figyelmét is.

Egyetlen kor sem érthette meg és méltányolhatta a székely nép küzdelmeit és szörnyű szenvedéseit népi jogaiért annyira, mint a népiség jegyében kialakuló korszakunk, és ha a székelyekkel szemben elkövetett mulasztások és bűnök beismeréséről lehet szó, egyetlen korszak magyarja sem mondta volna ki oly készségesen és fájdalommal a mea culpát, mint a népi gondolattól áthatott mai ifjú generációnk.

A mi munkánk nagy magyar értékeket, valóságos, hamisítatlan ősi kincseket tár a magyar nemzet elé. Kérem magyar testvéreimet, fogadják szeretettel, megértéssel: értsék meg, tanulják megbecsülni és szeretni a sokszor félreértett, értéke szerint soha nem méltányolt testvért, aki a történelem viharait mindig úgy állta, mint földjének égbe meredő sziklái. (Debrecen, 1939. február 1-én)

Egy emberöltő után jelenik meg ismét az eddigi egyetlen, legteljesebb székely nemzettörténet kötet, mely a szakma szerint kánonikus alapműnek tekinthető.

Rugonfalvi Kiss István (1881-1957), a debreceni egyetem egykori rektora igen sokoldalú tudós volt.

Stúdiumai átölelték a jog- és alkotmánytörténetet, a hivataltörténetet, foglalkozott heraldikával és geneológiával, valamint a magyar, és azon belül a székely társadalom történeti változásaival is.

A szűken vett történettudományi problémák mellett érdekelték irodalomtörténeti kérdések, de olyan történettudományi határvidékek is, mint a politológia.

Rugonfalvi Kiss István a nemzeti szempontú történetírás eltökélt képviselője volt.

Műveiben kiemelt szerepet kaptak a nemzeti függetlenség kérdései, munkáit áthatotta az erős Habsburg-ellenesség, szívesen, nagy empátiával mutatta be a rendi ellenállás formáit, protestáns fejedelmeink szabadságküzdelmeit, és a kuruc korszakot.

A magyar történész feladatát abban látta, hogy múlt feltárásával és bemutatásával védje és szolgálja a nemzeti érdekeket, és az ellenséges propagandával szemben segítse a nemzeti önvédelmet.

Szenvedélyesen lépett föl a nemzetünkre és a nemzeti múltunkra szórt rágalmak, hazugságok, hamisítások, valamint a deheroizálási kísérletek ellen.

Ez szolgáltatott aztán alapot életművének későbbi megítélésének és elítélésének.

Történészi attitűdjét korszerűtlennek, egyoldalúnak, nacionalistának bélyegezték, sőt megvádolták a fasiszta eszmékkel való kollaborálással is.

Ámde volt, amit ellenfelei és ellenségei sem vitattak el tőle: szakmai hozzáértését, azt, hogy sehol mások által nem ismert, nagy mennyiségű új forrást tárt, és használt fel műveinek megírásához. Ámde arra a történész mégsem szolgált rá, hogy a hálátlan utókor személyét és életművét feledésre ítélje.

Reményeink szerint A nemes székely nemzet képe újbóli kiadása teszi meg az első lépést, hogy egy fajsúlyos életmű kiléphessen a feledés homályából.

Rugonfalvi Kiss István