Erdei Zoltán-Az elmélyedés metafizikai értelmezése

A/5 kartonált, 112 oldal

Létezik a szellemi út során egy kikerülhetetlen, központi jelentőségű gyakorlat, ami nem más, mint a tudat önmagára történő rögzítési kísérlete, vagyis a metafizikai értelemben vett ön-figyelem gyakorlata. E nélkül elmélyedésről lehetetlen beszélni, mert a tudat a rögzítésének minden egyéb próbálkozása során kifelé fordultságban marad.
Az itt tárgyalt ön-figyelem azért metafizikai, mert szinte semmi köze a személyiség pszichológiai, viselkedéstani vagy más, „bensőnek” mondott vizsgálataihoz, de a gondolkozási műveletekhez, illetve az úgynevezett „elmélkedés” és „szemlélődés” felfogásaihoz sem.
Jelen mű feladata e leglényegibb gyakorlat teljes körű megvilágítása.

TARTALOMJEGYZÉK

Előszó

Bevezetés

NÉHÁNY SZÓ A GONDOLKOZÁSRÓL

A CSEND ÉS MEGBOMLÁSA

A TUDAT VERTIKÁLIS ÉS HORIZONTÁLIS MOZGÁSAI

A TUDAT TÁMASZTÉKAI

A TUDAT RÖGZÍTÉSI KÍSÉRLETEI

A METAFIZIKAI ÉRTELEMBEN VETT „ÖN-FIGYELEM” MEGHATÁROZÁSA

AZ ELMÉLYEDÉS ELTÉRŐ FELFOGÁSAI

AZ ELMÉLYEDÉS GYAKORLATA

AZ ELMÉLYEDÉSSEL KAPCSOLATOS OSTOBASÁGOK

AZ ELMÉLYEDÉS PROBLÉMAKÖREIRŐL

A „FENTRŐL LELOPOTT” IGAZSÁGOK

AZ ÁL-ADVAITA, AZ OKOSKODÓ „ELIT” ÉS A REALITÁS

A SZELLEMI ÚT LETISZTULÁSA

A SZELLEMI UTAK ELSŐ- ÉS MÁSODRENDŰ TÉTELEINEK MEGHATÁROZÁSA

A HAJLANDÓSÁGOK ÉS AZ ELMÉLYEDÉS

ELMÉLYEDÉS VAGY TEVÉKENYSÉG

Utószó