Évtizedeim a titkosszolgálatnál Egy magyar kémelhárító emlékiratai -Bálint László

Az utóbbi idők minden bizonnyal legizgalmasabb memoárja Bálint László új könyve. Bálint László 1940-ben született Kisteleken hívő katolikus – a későbbi kommunista szóhasználat szerint: középosztálybeli vidéki klerikális-reakciós – családba. Gyermekkori álmának beteljesítésére huszonkilenc évesen látta elérkezettnek az időt: nyomozónak jelentkezett a Budapesti Rendőr-főkapitányságra. Fel is vették, ám az csak az eskütétel után derült ki, hogy a szolgálati helyéről a legkevésbé sem ő döntött, s a kiterjedt háttérellenőrzés ellenére is a Politikai Osztályra, a BRFK III/II-A Alosztályra osztották be kémelhárítónak…

Hogyan működött a Kádár-rendszerben az állambiztonsági szerv? Mit lehet tudni a belső viszonyairól, az állományról, a vezetőkről? Mi volt a feladatköre a hírszerzőknek, a kémelhárítóknak, a belső elhárítóknak? Miért volt mindig is jelentős eszköze a titkosszolgálatoknak a hálózat? Kik és hogyan küzdöttek Magyarországon a Moszad hírszerzői és hálózata ellen? Miért alakult úgy, hogy a rendszerváltozás után mindenki csak a korábbi belső elhárítást (az úgynevezett „III/III-at”) átkozta, az ügynökökre mutogatott, de a vezetők vagy például a hivatalos kapcsolatok felelősségéről senki sem beszélt? Létezik-e a rendszerváltás óta belső elhárítás, és mi a feladata? Hogyan mentették át magukat az állambiztonsági vezetők 1990-ben, és hogyan befolyásolták a politikai életet, a közéletet? S hogyan hatott a politika az állambiztonsági szerv, majd 1990-től a nemzetbiztonsági szolgálatok működésére?

Bálint László nem mindennapi életútjáról olvasva bepillantást nyerhetünk egy titokzatos világba, s közben rengeteg érdekes, közérdeklődésre számot tartó kérdésre is választ kaphatunk.