Hermann Attila- "Él magyar,áll Buda még! "

Keménykötés

227 oldal

Könyv a magyar lovassági egységek sapkajelvényeiről

Megjelent Hermann Attila: „Él magyar, áll Buda még!” A magyar Szent Korona országaiból sorozott lovashadosztályok és dandárok, huszár- és ulánusezredek, rohamfélezredek jelvényei a Nagy Háborúban című kötete.

A könyvről Prohászka László írt ismertetőt.


Az első világháború centenáriumára emlékezve számos érdekes és értékes kiadvány jelent meg hazánkban.

Ezek sorát gyarapította Hermann Attila új könyve, amely a „Csak előre, édes fiam…” A magyar Szent Korona országaiból sorozott gyaloghadosztályok, ezredek, és zászlóaljak jelvényei a Nagy Háborúban című – két kiadásban is megjelent – kötet folytatásaként látott napvilágot. Újdonság, hogy amíg Hermann Attila a hazai kötődésű gyalogsági jelvényeket bemutató könyvet Szanyi Miklóssal együtt írta és szerkesztette, a magyar vonatkozású lovas egységek jelvényeit bemutató új kötet megírására egyedül vállalkozott.

A kötet borítója

A több évtizedes kutató- és gyűjtőmunka eredményeként megszületett kiadvány a Magyar Királyság területéről sorozott lovassági egységek, továbbá az ezek alárendeltségében működő rohamcsapatok sapkajelvényeit dolgozza fel, a teljesség igényével. (Nem tartalmazza a kiadvány a fogatolt vonat, a lovas tüzérség és az ellátó egységek jelvényeit.)

A sapkajelvényekről – ezen belül a lovassági jelvényekről – szóló bevezetőt követően, a könyv elején az olvasó szakszerű áttekintést kap az osztrák–magyar lovasság első világháborús hadrendi változásairól. A lovas hadtestek és hadosztályok esetében hadászatilag és harcászatilag pontos leírás olvasható ezen magasabbegységek első világháború alatti tevékenységéről. Az ezredek esetében rövid ismertetés olvasható az egység nevét viselő személyről. Nagy érdeme a kötetnek, hogy a szerző minden lehetséges jelvényváltozatot bemutat – képben és szövegben egyaránt. Még a hátoldalakra, cégjelzésekre és mesterjegyekre, továbbá a rögzíthetőség változataira is kiterjedt a figyelem. Külön értéke a kiadványnak, hogy minden jelvény fényképének mérete pontosan megegyezik a bemutatott jelvényekével. (Ugyanakkor néhány, kiemelten fontos részlet fotója nagyított változatban is szerepel a műben.)

Az egyes jelvények képei mellett korabeli képes- és levelezőlapok, valamint katonákról készített fényképek szolgálnak érdekes adalékokkal a jelvények viselettörténetéről. Ezeken a korabeli képeken szinte életre kelnek a jelvények, bizonyítva, hogy a Nagy Háború idején milyen kedveltek voltak a magyar katonák körében.

A tudományos alapossággal szerkesztett könyvet mindvégig lábjegyzetek kísérik. A kiadvány közli a legnagyobb budapesti és bécsi jelvénykészítő cégek jegyzékét is. Érdekességet jelent, hogy a gyártók felsorolása mellett több korabeli megrendelő, szállítási ajánlat, katalógus-részlet színes fényképét is bemutatja a szerző.

A kötetet irodalomjegyzék és a közgyűjtemények anyagából felhasznált illusztrációk jegyzéke zárja. Az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság támogatásával megjelent tanulmánykötet szakmai jelentőségét bizonyítja, hogy a köszöntőt dr. Hoppál Péter, az EMMI kultúráért felelős államtitkára, az ajánlót pedig dr. Kovács Vilmos ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka írta.

A tipográfiailag rendkívül igényes megjelenésű kötetet Horváth László, Klaus Rieser, Szikits Péter, Kéthelyi Mátyás és dr. Ungváry Krisztián remek minőségű fényképei illusztrálják.

A kiadvány az első világháborús sapkajelvényekkel foglalkozó témakör megkerülhetetlen hazai alapműve, amelyet a gyűjtők és a szakirodalom iránt érdeklődők bizonnyal örömmel és haszonnal forgatnak majd. A könyvet remélhetőleg követi a hazai sorozású tüzérségi és más egységek sapkajelvényeit feldolgozó kötet.