Jobbra át - Ungváry Zsolt

"Kedves naplóm! Zajlik az élet. Kicsit túlságosan is zajlik, és olykor nem egészen értem, de szerencsére valaki mindig elmagyarázza. Ettől persze nem értem jobban, de okosan bólogatok, és intelligens képet vágok. Ron szerint nagyon intelligens képem van, ezt kell meglovagolni, és olyan értelmesen is tudok beszélni, bár ő egy szót sem ért magyarul, csak azt kérdezte meg, mit jelent az "ő", mert ezt véli a leggyakoribb magyar szónak. Szóval, itt voltak a tolmácsok Taszáron, de aztán telefonált nekem a George Washingtonból (gondolom, ezt jelenti a nevében a dupla vé), hogy ne haragudj Pítör (azelőtt Pjotrnak ejtették), most hallom a Fleischertől, hogy mégsem tolmácsok, hanem közigazgatási szakemberek. Mondtam, az is jó. És hát nem is arabok, hanem négerek. Mondtam, színes bőrű, színes bőrű. És nem csak polgári feladatra, hanem fegyverrel is. Mondtam, oké. (Ezt régen harasónak ejtettük.) Először háromezren jöttek volna, de a többiek végül is nem szálltak le nálunk, csak átrepültek. Mondtam, röpködjenek bátran, itt van ez a nagy ég, olyan üres, hát miért ne röpködjenek a barátaink!" (Jobbszél: Napló IV.)