KARÁCSONYVÁRÓ - VERSES ADVENTI CSALÁDI NAPTÁR- Lackfi János

Mi lenne, ha a megjelenne nálunk valaki, aki szupererős, szuperkedves, szuperfigyelmes, szupersegítőkész? Igazi aduász. Megcsinál mindent, úgy kedveskedik, ahogy a legjobban szeretjük. A szomorút vigasztalja, a fáradtat felüdíti, a bizonytalannak utat mutat, a gyengének erőt ad, az erősnek meg szelídséget. Ilyen valakit várunk karácsonykor... Miért nem lesz inkább most rögtön karácsony? Vagy miért nem lesz minden egyes nap karácsony? Talán még meg is unnánk... Viszont a várakozást biztos nem unjuk meg, ha napról napra izgalmas feladataink vannak. Jézus születésére készülve ebből a könyvből mindennap kapunk újabb és újabb titkos küldetést. Örömöt keresni, segíteni, figyelni a másikra, megajándékozni valami aprósággal, bátorítani. Elcsendesedni, hálát adni, újjászületni. Ebben segítenek a versek és a játékos feladatok. Lackfi János

Gyermekkorom adventjei jutottak eszembe, ahogy belelapoztam a könyvbe. Esténként az anyukám készítette adventi koszorú körül énekelgettünk, beszélgettünk. Vártuk a Jézuskát. Aztán eljött, s hozott nekünk összefirkált mesekönyvet, amit „elvett a rossz gyerekektől, akik összefirkálták, és elhozta nekünk, mi biztos vigyázunk majd rá”. Bizony, a hatvanas évek elején mesekönyvből is csak az antikváriumira futotta. Sokkal később, talán az évtized végén külföldről kaptunk egy felakaszthatós, angyalkás-csillámporos adventi naptárt. Be volt osztva, melyik nap melyikünk nyithatja ki az ablakot, ami mögött egy kedves képecske bukkant elő. Bár csoki nem volt benne, mégis boldogok voltunk, mert eggyel közelebb kerültünk a naphoz. (Az ablakokat visszacsukogatva eltettük a csodanaptárt, s még évekig elővettük.)