Ne félj, csak higgy! - Duray Miklós

Keményen hívja fel az olvasó figyelmét az elveszni látszó értékek megtartására, védelmére. Nem a hazaszeretet általános igazságaival, inkább a határokon átívelõ nemzeti együvé tartozás elfeledett tényének politikai, gazdasági szempontból, egyáltalán a létezés szempontjából fontos érzésének ápolásával támasztja alá mondanivalóját.

Tartalma három fõ szakaszra bontható. Az elsõ kettõ – Nemzet és emlékezet, Új helyzet, régi gondok címekkel – átfogó képet ad a rendszerváltás óta eltelt idõben magyarként Szlovákiában élõ emberek sorsáról, eme sors külhoni megítélésérõl, nem elhallgatva a második világháború utáni magyar sors alakítójának tevékenységét sem. A fejezetek záró gondolataiban általában emellett, a jövõ vázlatos terve, megoldási alternatívák is megjelennek, s egy eltaposhatatlan nép szívósságával buzdítanak mondatai a minden erõvel való küzdelemre.

Az utolsó fejezet egyértelmûen a gondolatok kiteljesedése, az akkoriban felmerült fõ problémakör mintegy lezárása, a 2004. december 5-i népszavazás. Az igen és a nem két táborához szóló õszinte és nem csak formájában nyílt levelek, valamint a népszavazás utáni értékelõ recenziók jól mutatják a felvidéki politika egyik legkiemelkedõbb egyéniségének nem csak hivatalos, de személyes álláspontját is.

Ez a személyes álláspont olyan alapos erkölcsi útmutatással ruházza fel a cikkeket, interjúkat, hogy az olvasó szinte úgy érezheti nyilvánvaló a Duray- féle megoldási mechanizmusok követése.