Párbeszéd a végtelennel-Böjte Csaba

A Végtelen-sorozat utolsó kötetéhez érve itt az ideje, hogy kicsit visszamenjünk a kezdetekhez, no nem Ádámig, Éváig, hanem a könyv ötletének megszületéséig. Manapság szokás werkfilmet készíteni extraként, így egy „Hogyan készült?” írásban szeretném beavatni az Olvasókat a kulisszatitkokba.

Könyvsorozatunkkal hitünk legfontosabb igazságain szerettük volna végigvezetni az Olvasót, nem megkerülve a közvéleményt megosztó témákat sem. Ha kérdés van, szükséges, hogy válasz is legyen, érthető és életre váltható, a valós istenarcot a maga szépségében, jóságában megmutató, hogy azt megtekintve eldönthesse bárki, tudja-e őt szeretni és a szeretetét viszonozni.

Az ismeret és a fejlődés kulcsa a kérdőjel, még a felkiáltójelnek, a parancsnak, a felszólításnak, de a kérésnek is csak akkor van értelme, ha hozzátehetjük: „miért?”, „hogyan?”. Amit vagy akit nem ismerünk, igazán nem is tudjuk megszeretni. Isten útjait és az egyház tanítását érteni kell ahhoz, hogy el tudjuk fogadni, bár igaz az is, hogy vannak hittitkok, amelyekből csak annyit tudunk felfogni, mint egy hangya az emberből, akinek a tenyerén megpihent. 260 oldal.