Szolyvai tarsoly nagy

Lelőhely:
Egykor Bereg megye, ma Ukrajna Szvaljava, a Latorca folyó völgyében. Ez az ősi útvonal, amely a Kárpátok legfontosabb átjáróját, a Vereckei hágót Munkáccsal, Beregszásszal, Ungvárral összeköti.

Meglelése:
1870. június 24-én Lehocky Tivadar kutatóárok ásása közben rátalált a lovassírra, mely a negyedik megmentett honfoglalás kori temetkezés. A koponya mellől került elő a tarsolylemez, a hosszanti tengelye mentén kisé félkörívűen meghajolva, amelyet Lehoczky még süvegdísznek vélt. A lemez mellett nemezfoszlányokat, haj vagy prém maradványait figyelte meg.
Képi világ:
Az öt ezüstszegecs feje háromféle levélmintát formáz. A lemez mintázata a galgóczi lelettel mutat rokonságot. A három függőleges sort alkotó palmetták itt is végtelen hálót alkotnak. Más azonban a felület megmunkálása. A palmetták hármas tagolású vízszintes leveleinek a belső sávját, a függőleges leveleknek pedig a keretező sávját párhuzamos ferde vonalakkal töltötték ki. A palmettalevelek visszakanyarodó levélcsúcsát és az erezet vonalait kerek beütött ponttal zárták le. A vízszintes levelek középütt futó vonalát nem egyetlen ponttal zárták le, hanem kissé lejjebb a vonal mellett kétoldalt még egy-egy poncot ütöttek bele. Ez az ún. „hármas pont". A végtelen hálót a minta kétoldali lezárása szemlélteti. A lemez egyedülálló díszítőeleme a felső szegélyhez szegecselt, bojtokat utánzó öntött veretsor. Ez négy háromtagú és egy fél tagból álló ezüstöntvény. Rajtuk fölül pontsorral díszített gyöngyözött szalag fut.

Díszítése párhuzamba vonható a eperjeskei 2. tarsolylemezzel is.