Tarsoly Banai-nagy

Lelőhely:
Komárom-Esztergom megye. Bana községtől északnyugatra, az Ördögásta hegynél.

Meglelése:
1956 márciusában Savanyú György és Dömötör László kavicsbányászás közben gazdag honfoglalási sírra bukkantak. Feltehető, hogy a kavicsbányászásnak a temető több gazdag sírja áldozatul esett.

Anyaga:
Ezüst színü előlap vörösréz hátlappal.

Mérete:
117x115 mm.

Műhelymunka:
A leveleket vésett vonalak alkotják. A mezők, levelek által ki nem töltött felületét kör alakú poncolással alakították ki. A mintázat mérete, kidolgozása nem minden mezőben azonos, kisebb-nagyobb eltérések tapasztalhatók. A végtelen hálós mintát a széleken vésett vonallal elválasztott szalagsáv keretezi, melynek felületét egymás mellé sűrűn elhelyezett, beütögetett erőteljes pontok töltik ki. Ezek több helyen átütik a lemezt, ahová a hátlap erősítéséhez szolgáló nittszegeket beütötték.

( www.tarsolyosok.hu )

Az Árpád-kori viselet egyik legfontosabb része. A Szkíta-Mágus Szeretetvallásban a Női Teremtő pólus ősi szimbóluma. A tarsoly a Nap fényét, magjait befogadó, Holdnővéri tulajdonságaival az anyai minőséget jelképezi. A tarsolyt jobb, a Nap-oldalunkon, míg a férfi-lógó szíjrészt, a baloldalunkon viseljük. Így jön létre a Teremtés. Így okoz harmóniát a Magyar ember életében viselésük. A tarsoly és a szíj is lehet dúsan veretezett ill. dísztelen. Régen törzsi megkülömböztető és rangjelző szerepe is volt.