Világ-Virág - A természetes műveltség alapjelei és azok rendszere- Molnár V. József

Molnár V. József írja könyvéről:

A régi kultúrák és természeti népek műveltségében az elemi alakzatok megszámlálhatatlan sokasága van jelen.

Egyebek között a kör, a négyzet, az átlósan osztott négyzet, az állókereszttel osztott négyzet, a kereszttel osztott kör, a lépcső és a spirál.
Ezek az alakzatok meghatározó sorrendben egymásból következnek, belőlük és általuk szerveződik számos fontos tagoltabb alakzat (pl. forgórózsa, életfa, kentaur, az analógiásan összetett állat- és növényalakzatok).

Mindezek pedig szerte a világon elterjedtek. Földrajzilag egymástól távol eső népek művészetében bukkannak föl és gazdasági, társadalmi, szellemi változások ellenére évezredeken át fönnmaradtak.
E fölismerések után keresni kezdtem – és meg is találtam – a rendező elvet, egy olyan „logikai modell”-t, amely az egymástól térben és időben távol keletkezett motívumok rendszerét, rokonságát és általános jelenté-tartalmát igazolja.
Mindezek után képtelenségnek tűnt számomra, hogy a természetben élő – s annak benne is működő törvényét tiszteletben tartó – ember művészetét rendszertelen, primitív képzelgés, babonás félelem, vagy az ún. „díszítő ösztön” hozta létre és tartotta fönn folyamatosan, évezredeken át, alapjait tekintve változatlanul.

Sokkal valószínűbb, hogy egymással szervesen összefüggő külső és belső kényszer alapozta, alakította e műveltséget: a magmaradás és a megismerés gyönyörű kényszere, valamint az érzékelés az észlelés és a gondolkodás – az ember Teremtőjétől kapott adottságai.
A logikai modell szervezése és alkalmazása döbbentett rá a négyzet őskori „megtalálásának” jelentőségére; de a modell tette lehetővé számomra – egyebek között azt is -, hogy a természetben élő ember miért rajzol, farag, sző vagy hímez lépcsőt vagy hármas levelet a spirál mellé; hogy a lépcső alak miért alkalmas a „kezdődik” és a „bevégzett” jelölésére, hogy nemcsak a lépcsőnek, hanem valamennyi „megtalált” elemi alaknak és tagoltabb alakzatnak egyetemes jelentéstartalma van, s e jelek (képletek, motívumok) rendszert alkotnak.

I. „VILÁG VIRÁGA, VILÁGNAK VIRÁGA”
(Az osztatlan egész, a négyzet alaposztása, azonos jelek az alaposztás négy mezejében, a megkülönböztetett átlók);

II. „EGY A KETTŐ, HÁROM A NÉGY...”
(Az alapkettősség, az alaposztású négyzet, a fehér és a fekete minőség megjelenésének „háza”, a három négyzetből szerveződött alak formai adottságai, az L alak az építkezés, a „teremtődés” csírája, négy helyzetének alapelrendeződése és egyéb alapelrendeződései, az alapképleteknek a megjelenési módja a szerves műveltségben, a nyitott és zárt világ - virág, a forgórózsa);

III. „CSAK AMI NINCS, ANNAK VAN BOKRA, CSAK AMI LESZ, AZ A VIRÁG...”
(A 3X3-as négyzethálóban szerveződő rendszer, a jelrendszer szervezési módja és szerkezete, a jelrendszer alakjai a szerves műveltségben /A „sugárzó”. A „sugár”. A „hal”. A „bárány”. Az „ülő madár”. A „spirál”/, a spirál és a „hármasság”, a lépcső és a spirál kitüntetett szerepe, a különböző jellegű és rendeltetésű lépcsőspirálok a szerves műveltségben, elemi életfatípusok, a kapu, a négyes szerkezetű életfa, az egyező (II) és a keresztező (X) képlet, a rokon alakok szerveződési módja a különféle kultúrákban, a hat alak nyitott és zárt négy - négy rendszerének elrendeződése a 3x3 - as rendszerben, a 3x3-as jelrendszer 36 jelének alapelrendeződései).

FÜGGELÉK:
- TANULMÁNY AZ ARANYMETSZÉSRŐL;
- LOGIKAI FORMASZERVEZÉS ÉS FORMA SZERVEZŐDÉS;
- A TEREMTŐ IGE MŰKÖDÉSE A NÉGYZET­RÁCSBAN.