"Ne gondolj sikerre, bízd csak az Istenre!" (Tisza István)

ENNEK ÍGY KELLETT LENNIE?
-Tiszteletteljes főhajtás egy jeles férfiú halálának 101. évfordulóján-

A gróf tekintete messzire révül, miközben villájának ablakán kinéz. Hajnal óta ébren van. Fáradtan és egykedvűen veszi a hírt, hogy IV. Károly megbízásából eljáró József főherceg reggel 7 órakor megbízta gróf Károlyi Mihályt a kormányalakítással. Arcán csak egy félmosoly suhant át, mértani pontossággal kiszámítható, hogy ez személyére nézve mivel jár.

A férfi a dolgozószobája széfjéből, lassú, erőltetett mozdulatokkal veszi elő a revolverét, majd ismét az ablakához lép. Szinte katartikus a kép, ahogyan lőszerrel tölti meg a fegyverét és úgy suttogja maga elé:

-Ha ennek így is kell lennie, akkor sem veszíti el egy Tisza a becsületét! Még a púpos, nyúlszájú Sátánnak sem adja ingyen az életét! Egy Tisza, semmiképp!

Mindeközben…

A volt miniszterelnök védelmére kirendelt csendőrök telefonon érdeklődtek a váltás késedelmének okáról, mire parancsot kaptak a villa azonnali elhagyására. Ezután két teherautóval dübörgő csizmás, elszánt arcú katonák érkeztek, akik lefegyverezték az egyetlen hátra maradt csendőrt, majd több csoportra oszolva léptek akcióba.

Az egyik csoport lefegyverezte az inast, egy másik 3 fős csoport pedig az ebédlőbe rontott, ahol Tisza István revolverrel a kezében fogadta őket. Rövid dulakodás után a támadók három lövést adtak le. Kettő eltalálta Tisza Istvánt, aki rövid szenvedés után meghalt, egy pedig súrolta Almássy Denise grófnő arcát. A haldokló Tisza Istvánt látva a támadók elmenekültek. Állítólag ezek voltak Tisza István utolsó szavai:

- Ennek így kellett lennie!

Egyetlen pillanatra megállott Magyarország felett az idő.
Megállott, hogy majd 1918. október 31-én este, már hangos szavú rikkancsok kiáltsák világgá:

-Tisza Gróf halott! Tisza István volt miniszterelnököt meggyilkolták!

Százegy esztendő múlott el, de a kérdés, azóta is megválaszolatlanul bennünk ég…

Gróf Tisza István!

Tetteid és hibáid egyaránt voltak, de az vessen reád bűnös rögöt, kinek kevesebb! Én, őszinte tisztelettel hajtom meg emlékezeted előtt őszülő fejemet, s a vörösen virradó égre nézve, fájó szívvel kérdezem:

Ennek, bizonyosan így kellett lennie?
Így kellett lennie?!

Híved:

Zetényi-Csukás Ferenc
köz-magyar