FŐHAJTÁS EGY NAGY MAGYAR ELŐTT
-Gyászos évfordulón-

Gróf Teleki Pál (1879. november 1. - 1941. április 3.) Az egyik legnagyobb magyar, a számos ikon közül. Ember, akinek neve után mondva a „politikus”- szót, nem önti el pír az arcunkat és monogramja után az "államférfi" megnevezés is igazul mutat.

Gróf Úr!

Végtelen hited és nagy szíved végül szellemi magányt hozott, éppen úgy, mint a magyarság történelme során a legnagyobbaknál:

István király földi életének utolsó évei, Rodostóban Rákóczi, vagy Döblingben Széchenyi, Torinóban Kossuth, Bethlen István az orosz hadifogságban, avagy majd Estorilban Horthy kormányzó…

Szerény vigasz, de a bölcsek sokszor maradnak egyedül, ám szellemük évtizedek, évszázadok után is szétfeszíti a magány falát. A legnagyobbat, élted s halálod is a magyarságért adtad. Hitedet az utolsó pillanatig el nem hagytad, hitvallásodat soha meg nem tagadtad.

Írhatnék példás életutadról, kies gyermekkorodról, hosszas tanulmányaidról, derék életpályádról s végül fájó elmúlásodról.

Nem teszem.

Inkább csak némán meghajtom őszülő fejem.

Sokak nevében, mint alázatos tisztelőd:

Zetényi-Csukás Ferenc