TESTVÉRI ÜZENET
-Gyertyafény, Magyarországért-

Szívszorító várakozással voltam Trianon 100. évfordulója felé közeledve és számtalan fájó kérdés dobolt a halántékomon:

-Vajon el tudod azt képzelni, hogy hátrány ér azért, hogy magyarnak születtél?

-Vajon el tudod hinni, hogy másodrendű állampolgárrá válsz, mert az anyanyelveden beszélsz?

-Vajon el tudod azt képzelni, hogy ott ahol az összes ősöd élt, idegennek mondanak az új lakók?

Most lehet, hogy azt mondod, hogy Te, aki az anyaországban születtél és ott is élhettél egész eddigi életedben, mit tudsz a mi bajainkról, mit tudsz Te a visszaszorítottságunkról?

Fejemet meghajtom és igazat adok neked, szerencsés vagyok, hogy a határon innen születhettem. Ám, ahogyan gyönyörű szemedbe nézek, mégis szót kérek:

-Amikor Felvidékre, Erdélyországba, Délvidékre, Kárpátaljára, Őrvidékre térek, mindig elszorul a szívem, mert nem létezhet olyan mesterségesen megrajzolt országhatár, amely parancsolni tudna annak az érzésnek, amely összeköti a magyar népet.

Tudod, én Trianon kapcsán nem az elrabolt földet, hegyeket, ásványkincseket és drága értékeket látom, hanem az elszakított magyar testvéreimet!

Nagy tisztelettel és elismeréssel tekintettem mindig is reátok, mert meg tudtátok őrizni magyarságotokat, híven ápoljátok hagyományaitokat és erős nemzeti öntudatokat. Akárhányszor jártam nálatok, mindig szeretettel és szívesen fogadtatok, én pedig sokszor lesütött szemmel arra gondoltam - Isten bocsássa meg! - magyarabbak vagytok ti ott a határ túloldalán, mint sok anyaországbéli testvérünk!

Honfi, ki anyaországban élsz, neked meg azt mondom, hogy menj el hozzájuk! Menj el és ülj le az asztalukhoz! Beszélj velük, érezd meg a szívük dobbanását, a hitük erejét!

Akkor fogsz megérteni mindent, akkor fogsz megérteni mindent igazán.

Isten áldja a hazát!

Híved:

Zetényi-Csukás Ferenc