"Ébredj Árpád fia!"
MAGYARORSZÁG NÉMET MEGSZÁLLÁSA:
1944. MÁRCIUS 19-ÉN
-77 esztendeje történt-
Akik Magyarország 2. világháborúba való belépéséről azt gondolják, hogy elkerülhető lett volna, azok bizony tévednek. Talán néhány hónapot lehetett volna húzni a dolgot, de ha nem veszünk részt a „nagy attakban”, akkor könnyen a csehek vagy az osztrákok sorsára juthattunk volna, mint ahogyan nem tudta elkerülni a megszállást, mint pl Dánia, Norvégia, Hollandia vagy Franciaország sem.
Sajnálatos módon el kell fogadnunk, hogy a magyar kormány és hadvezetés kényszerhelyzetben volt. Sokan szokták felhozni Svájc példáját, aki semleges maradt a háború során, elfeledve azt, hogy Magyarország, már csak geopolitikai okoknál fogva sem kerülhette el a vérzivatart.
Mindössze a Szovjetunió és a III. Birodalom közül választhattunk, s mi az utóbbi mellett maradtunk.
Vajon mi lett volna, ha más döntés születik?
Elég csak végiggondolni, ha hazánkat - tényleg csak a feltételezés végett! - már 1939-40-ben elfoglalja a német hadsereg. Honvédeinket már akkor erőszakkal elviszik a frontra és koncentrációs táborokba a magyarországi teljes zsidóságot, államgazdaságunkat kisemmizve, teljes elnyomás alatt dobva oda a hont a szomszédos országoknak prédául, hiszen a környező magyarokra acsarkodó nemzetek, már mind Hitler mellett álltak.
Summa-summárum, mikor már jó ideje a háborúból való kiutat kereste a magyar állam vezetése, 1944. március 19-én megszállta Magyarországot a német hadsereg. Megkezdődtek a tömeges üldöztetések és letartóztatások. Rövid időn belül több, mint 3000 köztiszteletben álló személyt zártak börtönbe és közel 10.000 embert internáltak a németek. A zsidók deportálása is innentől számítható. A német fegyverek árnyékában Magyarország hadszíntérré vált, és a nyugat áprilistól kezdődően megkezdte Magyarország bombázását.
A pokol elszabadult…
Végezetül, én azt gondolom, hogy a háború szörnyű dolog és egyetlen áldozat is sok. Emlékeznünk kell, de a bűnöskeresésnek véget kell érnie a mában! 77 évvel az események után őseink tetteiért se nem felelhetünk, se nem dicsekedhetünk! Mert ami volt az elmúlt, és a jelen cselekedeteiben mi következünk.

Zetényi-Csukás Ferenc