„Ha halnod kell, állva tedd! Ha túléled, akkor térdelj, amikor imára ereszkedsz! Most indulj! Utánam Testvér! Kitörés Budapest!”

KITÖRÉS BUDAPEST!

-Budai vár, 1945. február 11-

Akik a haza védelmében fegyvert fognak, azok hősök. Akár azok akartak lenni, akár nem. Főtisztek, tisztek, tiszthelyettesek, bakák, mindannyian. A vár magyar védői hősök voltak, pedig nem akartak hősökké válni. Az emlékezetünkben, azonban örökre hősök maradnak.

Megkérdőjelezhetetlenül!

Emlékszem még a SAS-behívómra és gyönyörű mátkám szívhez szóló könyörgésére: „Jer, siess haza, szerelmem… magyar baka! Megvárlak, mert örökre a tiéd vagyok!”

Akkor a szívem, most az üres tártáskám koppan nagyot. Vajon látlak-e még valaha, szépséges rózsaszál, vajon ölellek-e még magyar leány?

Soha nem érdekeltek az ideológiák, de most a szovjet támadja a hazám. A muszka körbevett bennünket, hogy mindünkkel végezzen és szinte lehetetlen kitörni a gyilkosan ölelő körgyűrűből.

De nekünk indulnunk kell!

A Buda környéki hegyeket jobban ismerem a tenyeremnél, elsőként jelentkezem.

Egy SS-alezredes félig németül, félig magyarul szól hozzám:

-Danke ungarisch barát! Stramm soldat…danke!

A vakítóan kék szemébe nézve mondom:

A hazáért mindhalálig!

A vár falain túl van az élet, a falakon innen a halál.

Nem félek.

Utoljára széjjelnézek és az elsők között indulok.

Utánam Fiúk!

Kitörés Budapest!

Zetényi-Csukás Ferenc

*Fenti írásomat néhai idős barátom emlékének, v. nagyszegi Gábor Józsefnek ajánlom, akinek sikerült élve kijutnia a földi pokolból. Nem tartotta magát hősnek.

Olvasd csak!

"Évek, évtizedek telnek el és azt mondják majd rólunk az utánunk következők, hogy árulók, majd évtizedekkel később azt, hogy hősök voltunk. Pedig csak az az életünket mentettük. A katyusák ugatása és a géppuskák lövedékeinek zajában nem volt semmilyen ideológia; lőtt ránk a szovjet és mi a maradék lőszereinkkel visszatüzeltünk.

Nem hősök vagyunk, hanem egyszerű szerencsés túlélők. A hősök ott haltak meg a Budai vár előtt. Ők voltak a mártírok, ők voltak a hősök. Örökre kísértenek.

Bajtárs!

Soha nem felejtelek!

S, ha újra indulnom kellene?

Újra mennék!

Hajrá magyarok! Kitörés, Budapest!"

(vitéz nagyszegi Gábor József)