Göre Gábor mint filozófus - Pozsonyi Ádám

"Akkor láttunk osztán tiroli parasztokat is, mert sokan béültek, oszt salytot öttek.

Elmondom róluk, hogy mijenek. Hát az a nép nem ojanforma mint mink vagyunk, hanem másforma. De takarékos. Hogy ögyebet ne mongyak, a tiroli embör életibe tsak egyször vesz tzipőt mög nadrágot. A tzipőt mán kisded korába akkorára szabati, hogy nagykorába is viselhesse, oszt a talpát teli veri patkó szöggel, de sürüven. Igy oszt a bűr soha el nem kopik.

Nadrágot is tsak gyermök korába szabat, de mán hogy azt nagyot nem viselhet gyermök korába, hát kitsit visel, oszt nagy korába mán ojan rövid neki, hogy a térgyekalátsa is ki fitog belűle.

No mondok hála a jó Istennek sógor, hogy magyarnak születtünk."

Létezik-e oly magyar ember, ki nem ismeri Göre Gábort?

Ha igen, az nagy szégyen, mivel e jeles úr cselekedetei a maga korában (XIX. sz. vége, XX. sz. eleje) igen népszerűek voltak – noha szerzőjük, Gárdonyi Géza, idős korában már kissé restellte őket, s roppant szórakoztató olvasmányok ma is.

Ám aki ösmeri is eme derék magyar viselt dolgait, az is minden bizonnyal félreérti őt. Ponyvának, marhaságnak, vagy – mint a hivatalos irodalomkritika –, a buta, leragadt paraszt kifigurázásának véli eme groteszk történeteket.

Tévedés! Pozsonyi Ádám legújabb kötetében most ím bebizonyítja, hogy Göre Gábor (lepéndi bíró, s a falu legokosabb embere) nem más, mint a legnagyobb magyar filozófus, s az ő figuráját, történeteit, ill. bölcsességét felhasználva mondja el lesújtó véleményét korunkról: a haladásról, a tudomány hiábavalóságáról, az emancipációról, az oktatásról, a modern művészetről, s a mai emberről általában.

A szerző függelék gyanánt a műhöz csatolta egy ősrégi – a témához szervesen kapcsolódó –, publicisztikának álcázott kis szatíráját is.

Tartalom:

– Elöljáró beszéd
– A magyar filozófus
– Haladó eszmék, utópiák és világmegváltás
– A tudomány hiábavalóságáról
– Az emancipáció tébolyáról
– A modern oktatásról
– Ne utazzunk. Minek?
– A faji kérdés
– Tömeg, egyenlőség, demokrácia
– A modern kultúra
– Hátuljáró beszéd
– No még öggyet! (Záró gondolatok)
– Függelék: Maguk sem tudják, férfiak vagy nők, s erre roppantul büszkék