Vatikáni titkos akták - Vizsgálat Pio atya ügyében

XVI. Benedek pápa 2006-ban engedélyezte a Szent Officium 1939 előtti iratainak, köztük a Pio atya ügyében folytatott vizsgálat anyagának tanulmányozását. A Szent Hivatal által elrendelt első vizsgálat 1921-ben kezdődött el. A dokumentumok alapján adta ki Francesco Castelli a Vizsgálat Pio atya ügyében – Vatikáni titkos akták című könyvét, amelyben számos kevéssé ismert tényt tárt fel.
A vizsgálat során napvilágra kerülő dokumentum megdöbbentő dolgokat (mint például a különleges gyógyulások, a bilokáció, a lélekbe látás képessége, a lázmérők szétrobbanása) árul el a szent életű Pio atya addig titokban tartott belső életéről. A kezdetben rendkívül bizalmatlan püspök inkvizítor, Mons. Raffaello Carlo Rossi, aki tudományos tárgyilagossággal kezelte az ügyet, hitetlenkedve számolt be a történtekről, amelyeknek szemtanúja volt.
A vizsgálattal megbízott püspököt az is meglepte, milyen keveset eszik Pio atya: sokszor csak egy bögre forró csokoládét fogyasztott napközben, semmi mást, noha rendkívül zsúfolt napirendje volt, sőt olykor még ez a napi egyszeri étkezés is kimaradt.
Az inkvizítort a Pio atyát körüllengő különleges illat is megdöbbentette, később ezt úgy nevezték: „a szentség illata”. A dokumentumok kedves, alázatos szerzetesként mutatják be Pio atyát, akinek csillog a szeme és remek humorérzéke van – egyáltalán nem olyan szigorú, kemény papként, amilyennek sokan tévesen elképzelik.
A 2002-ben szentté avatott kapucinus maga is döbbenten állt a körülötte zajló események előtt. Egyszer megjegyezte: „Magam számára is misztérium vagyok.”