Matula és egyebek : Fekete István

Fekete Istvánt elsősorban regényíróként tartjuk számon, míg az elbeszélőt lényegesen ritkábban emlegetjük. Ennek talán az a legfőbb magyarázata, hogy nehéz tájékozódni elbeszéléseinek mindeddig feltérképezetlen rengetegében. A megjelenés előtt álló bibliográfia segítségével azonban az életmű immáron áttekinthetővé vált, lehetővé téve olyan tematikus kiadványok sajtó alá rendezését, amelyek meghatározott szempontok figu­rák, tárgykörök és elbeszélésmódok szerint mutatják be az író gazdag kisepikáját. Mostani kötetünk huszonkét olyan Fekete István-írás gyűjteménye, amelyekben a Paczolay, Herlicska és Matula nevű közismert hős szerepel. Az alakjukhoz köthető elbeszélések zöme eredendően tárcaként látott napvilágot, így a kötött terjedelem alapvetően meghatározta az ábrázolás- és elbeszélésmódot. A hangulat és a rajz mind nagyobb jelentőséget kap, és szinte magától értetődő a visszatérő figurák szerepeltetése. Ezeket nem kellett újra és újra bemutatni, a folytonosságot kedvelő olvasók pedig ismerősként köszönthették őket. Sze­mélyiségük és élettörténetük elbeszélésről elbeszélésre színesedett, és ez a helyszûke ellenére lehetővé tette a kalandok részletezését. A Paczolay Géza nevû barátot idézőket éppen úgy, mint a kezdetben Herlicskának, később pedig Matulának hívott idős tanítómesterrel együtt télteket. Ha ciklusaikat időrendben vizsgáljuk, világosan nyomon követhető, hogyan mélyül el a kezdeti vadászanekdota