Atilla él - Szőke István Atilla

Részlet a könyvből:

Szőke István Atilla

Atilla a Pilisben


Mély-végtelen völgyek s tömérdek szakadék,
Ezer ösvény felett kék, leselkedő ég.
Járatlan utakon, nagy-mozdulatlan csend,
A létezés súlya elhalkulva mereng.

Mégis mintha minden idetartana - pont,
A hegy lüktetése sok bölcsességet ont.
Mérhetetlen tudás lakozik itt régtől,
Vigyázza erejét s táplálja az égből.

Szoros kapcsolat ez, szép, tisztességes, régi,
Akkor született, mint a Törvény, mely égi.
Eme Törvény tiszta, ’mit megőrizének,
A regék, a dalok, a mesélő vének.

S megőrizte ezt a „hun-magyarok” hegye,
Az Isten Pilisre szálló örök kegye.
Éppen idetart most a hunok vezére,
Elmélkedni Isten nemes tenyerére.