Varga Csaba: HAR, avagy Európa 45.000 éves szellemi és nyelvi öröksége I.

Varga Csaba (1945-2012) írástörténész, magyarságkutató, Balázs Béla-díjas magyar animációs filmrendező.
Varga Csaba számos könyvet írt a magyar nyelv jellegéről és eredetéről, köztük a 2004-ben megjelent „HAR, avagy Európa 45.000 éves szellemi és nyelvi öröksége” címűt. Művében az ősnyelvig vezeti vissza az olvasót, azt mondja, a messzi kőkorban kitaláltak egy nyelvet, mely ma is él még, sok nyelv belőle vált kultúrnyelvvé. Ennek a nyelvnek az alapja kevesebb, mint 20, képet jelölő szó, s kezdetben tudományos célokat szolgált.
Varga Csaba tehát könyvében azt a tézist fogalmazza meg, hogy Európa az őskor kezdetétől egy nyelvet beszélt. A beáramló indoeurópaiak igázták le az itt élő békés népeket, s szorították háttérbe közös nyelvüket, de az ősi nyelv nem tűnt el nyomtalanul, ugyanis a helyébe lépő indoeurópai nyelvek sokat átvettek belőle, s ezen nyelvek nem-indoeurópai szókincséből rekonstruálható az ősi nyelv. Varga Csaba igazán megdöbbentő lépést tesz azáltal, hogy kijelenti, ez az ősi nyelv szinte változatlan formájában tovább él a mai magyar nyelvben. (Az ősi nyelvet és népünket csak Árpádék bejövetele óta nevezik magyarnak.) S hogy mivel támasztja alá ezen kijelentését, tézisét Varga Csaba? A gyökökön alapuló szóazonosításokkal, de történelmi bizonyítékokkal nem szolgáltat, azt meghagyja a történészeknek.
„Állítom továbbá és széles körűen bizonyítom is e könyv lapjain, hogy az az ősnyelv, amelyet ma magyarnak nevezünk, kitalált nyelv, s 40.000 évvel ezelőtt már készen volt. A kezdeti teljes szókincs jelentős részét sikerült is feltárnom… Kitalálásának pillanatában aligha indult 40-nél több szóval ez a nyelv, jómagam 20 – 30-ra teszem a kezdeti alapszavak számát. Vagyis nem kellett szavak százezreivel reménytelen harcba bocsátkozni. Elegendő csak e pár szó nyomába eredni. Tehát az általam már azonosított 16 alapszó ekként valóban a szókincs jelentős részének mondható. A 40, mint felső határ jól igazolható, és a Szógyökök száma című fejezetben be is mutatom a szinte pofon egyszerű, meghökkentően kézen fekvő bizonyítást. Ami pedig a nyelvek kitalálását illeti: nyelvek kitalálása Ázsiában ma is szokásos… ám egyszer az egyik olyan jól sikerült, hogy már legalább 40.000 esztendőt is túlélt: még ma is beszélik. Pontosabban: beszéljük még mindig a Kárpát-medencében… Nem tartozik e könyv témájához, de a teljes körkép felvázolásához szükséges megemlítenem még az alábbiakat is: Az ősi írásmódok és jelrendszer útját követve alapos okkal gyanítható, hogy az utóbbi 12.000 évben nagy kirajzások történtek a Kárpát-medencéből. A talán 8-7.000 évvel ezelőtti eltávozók hozták létre az ún. sumér és egyiptomi birodalmat. A későbbiek, az 5-4.000 évvel ezelőttiek, de vélhetően az előzőek is, döntő hatással voltak a kínai műveltségre (és írásbeliségre). (Kb. 2.800 évvel ezelőtt is távozott egy néprész, s Egyiptomban kötöttek ki. őket nevezik hykszoszoknak”.)” – írja Varga Csaba.