Székelyföldtől az amerikai hadifogságig 1944-1945 Korsós József

286 oldal･kartonált ragasztókötés visszahajló füllel

Igazi szenzáció, több mint kétszáz világháborús fotó egy kötetben, melyek soha
nem láttak napvilágot korábban.

És egy kiadatlan napló!
Babucs Zoltán hadtörténész: Korsós József a katonai reáliskolák elvégzését
követően került a Ludovika Akadémiára, ahol 1935. augusztus 20-án avatták
gyalogos hadnaggyá.

A Magyar Királyi Honvédség tisztjeként részese volt az
országgyarapításoknak, majd a Hadiakadémiát elvégezve, vezérkari
századosként 1944 szeptemberétől a székesfehérvári 2. gyalog tábori
póthadosztály szállásmestereként hazája védelmében harcolt a Székelyföldön, a
Tiszánál és a Felvidéken.

1945. április 23-án esett amerikai hadifogságba a
Bajorországban lévő grafenwöhri kiképzőtábor közelében, a Neunburg melletti
erdőségben.

A hírhedt bad kreuznachi, Romilly-sur-seine-i és Mailly-le-camp-i
hadifogolytáborokat megjárva, 1945. október 25-én érkezett Kaposvárra, majd
onnan került haza Baracskára.

Ludovikás tiszthez méltóan, vezérkari
alapossággal vezetett naplója az 1944. augusztus 26. és 1945. október 27.
közötti eseményeket tárgyalja, amelyben a magyarországi védelmi harcokon, a
visszavonuláson, majd a nyugati hadifogságban elszenvedett
megpróbáltatásokon keresztül is átsüt a problémák megoldására való törekvés, a
tiszti kötelességtudat, a bajtársiasság, a hazafias érzület és nemzetének szeretete.
Dr. Korsós Zoltán: Édesapám, Korsós József (1913-1998) hadinaplója,
amelyben a második világháború végnapjait és az amerikai hadifogságban töltött
177 napot írja le, csak halála után került a kezembe. A családban katonai
múltjáról, a megélt viszontagságokról szinte sohasem beszélt; a háború után
teljesen új életet kellett kezdenie. Hű társa, Édesanyám szavaival élve: három fő
jellemvonása az akaraterő, a kötelességtudat és a hűség volt. Akaratereje abban
nyilvánult meg, hogy mindig a legmagasabb mércét állította maga elé, s azt

minden erejével meg is próbálta elérni. Kötelességtudata azt írta elő a számára,
hogy mind a katonaságnál, mind pedig a későbbiekben soha ne lázadjon a
számára kiszabott feladatok ellen. Végül pedig hűsége hazájához, családjához és
hitéhez törhetetlen volt. Úgy hiszem, hogy naplójának közreadásával mindazon
katonatisztek felé törleszthetünk, akik itthon maradva a 20. század többször
változó társadalmi rendszerében megpróbáltak túlélni és az élet valódi értékeit
tovább adni.

A kötetet Dr. Ravasz István alezredes lektorálta, az előszót Prof. Dr. Kovács
Árpád írta, sajtó alá rendezte: Babucs Zoltán.