Dr. Berze Nagy János Égigérő fa - Magyar mitológiai tanulmányok

Oldalszám 336

Az égig érő fát a folklórban „lélekfának” is nevezik.

Eredete az alvilágban, a tudattalanban, az ősmúltban gyökeredzik, törzse a személyes életút, lombkoronája pedig a tudat szintjét idézi meg. Ágai többnyire az ég hét rétegén mennek keresztül.

A mindenkori utazó, azaz a hős feladata a három, a hét, vagy a kilenc szint megmászása, vagy a fa tetejére való feljutás.

Az égig érő fa különböző rétegei a személyiség, illetve a tudat fejlődésének lehetséges szintjeire is utalnak.

A lét örök körforgásában a fa az összekötő az anyagi és szellemi sík, a föld és az ég, valamint a horizontális és a vertikális dimenziók között.

A fa tetején élő királylányhoz vezető út voltaképpen egy olyan belső utazás, amely által a hős

saját lelki mélységeit tárhatja fel és ismerheti meg.

Dr. Berze Nagy János a magyar népmesekutatás egyik megalapozója és első kiemelkedő képviselője. A magyar néprajz történetében elsőként kötötte össze a népköltészeti gyűjtést a népnyelv kutatásával, illetve elsőként ismerte fel, hogy a népdalokat, népballadákat a dallamukkal együtt kell feljegyezni. Elkészítette az első tudományos igényű magyar mesekatalógust, a magyar meseszótárat és a magyar népmesetípusok I-II. kötetét. De a népszokás-, a hiedelem- és a nyelvjáráskutatás területén is fontos megállapításokat tett.