VILÁG-VIRÁG

Honfoglaláskori női mellkorong-Dunaszekcső(Tolna m.)

"A megvalósult, a leírható és az általa határolt (külön nem jelölt ), az egymást kiegészítő kétféle minőség és a megkülönböztetett középpont kölcsönösen föltételezik egymást. A testet öltött és az általa érzékelhetővé tett " Úr " egyaránt hasznos tér; együttesen alkotják a megidézés és a tájolás eszközét, az összetett jelet. Ez a jelalkotási módszer, mikor a "leírt" megjeleníti a "leírhatatlant" a Mindenséghez igazodó ember gondolkodásmódjából következik; ezért lehet számtalan jeleggyüttesének szervező elve. A Mindenséghez igazodó ember semmiféle cselekvést nem kezd anélkül, hogy ne tájolná magát, ne kérné valamilyen módon az égtájakkal, elemekkel megidézhető erők segítségét. A tájolt? "tájékozott" ember cselekvését kíséri csak Áldás. "