Az esztéta : Csurka István

Vannak megjelölt emberek - Istóczy, Ady és Szabó Dezső is ilyen volt -, akiknek magánéleti sorsa oly mértékben egybevág nemzetük sorsával, hogy a kettő szétválasztása csak erőltetetten lehetséges. Az esztéta szerzője is közéjük tartozik. Csurka István emlékezéseit tartja kezében az olvasó, amely 1956-tól körülbelül 1998-ig tekinti át az írói pálya, az egyéni boldogulás ívét, és a totális magára maradás néma tragédiáját: "A magány óriásgömbbé nőtt körülöttem". Ez az emlékezés nem lírai, hanem tényszerű és elemző - innen a különös műfaji besorolás: száraz regény -, magával ragadó hitelességgel mutatja be az '56 utáni, megalkuvásokra és félelemre épített magyar lét habitusát, a kenyérharc, a kishitűség, a megalázkodás, a szovjet birodalmi kényszerlétezés társadalmi és szellemi nyomorúságát, a Kádár-korszak perfid pszichológiáját. De mert önéletírás Az esztéta, legtöbbet mégis Csurka Istvánról árul el nekünk Csurka István.