Tündérszép Ilona vár Barangolás a Napúton Árgyélus királyfival és Csongor úrfival - Pap Gábor

"A magyar irodalom gyöngyszemei sorozatban Vörösmarty Csongor és Tündéjéhez érkeztünk el. A Csongor és Tünde, mint tündérjáték, illetve drámai játék azonban kétféle előzményre vezethető vissza. Ezek vállalható előzmények, maga Vörösmarty is vállalta őket. Az időben visszafelé haladva először Gyergyai Albertnek – újabban Gergeinek szoktuk ejteni a nevét – a széphistóriája kell, hogy szerepeljen a vizsgálatainkban, amely bizonyítottan előképe volt a Csongor és Tündének. De van egy még mélyebb előzmény is.

A „mélységet”, azaz a vizsgált művekben mutatkozó archaikus vonásokat most némileg másképp értelmezzük, mint ahogy azt a művészet-, illetve irodalomtörténet-írás általában teszi. Vagyis nem az időrend ma érvényben lévő skáláján számoljuk ki az „ősiség” mértékét. Így aztán arra az eredményre jutunk, hogy az Árgyélustéma népmesei feldolgozásában ősibb magját fedezhetjük fel a történetnek, mint a széphistóriában. S bár ennek a népmesének az első lejegyzett változata jóval később született, mint ahogy Gergei Albert megírta a maga széphistóriáját, mégis bizonyos, hogy ez az ősibb változat. Ebben rejlenek azok a kozmikus keret-elemek, amelyeket azután a széphistória a maga lehetőségei szerint használ fel, és ennek a továbbmunkálása vezet el bennünket a Csongor és Tündéhez.

Mindenekelőtt lássuk röviden, miért is kell nekünk – és egyáltalán: lehet-e? – csillagmítoszi keretben tárgyalni ilyen rangos irodalmi műveket..."