Üdvtörténet - magyarul Művelődéstörténeti vázlat- Pap Gábor

A magyar ősvallás kérdéskörével fogunk foglalkozni. A témánk eléggé „csípős”, ugyanakkor lehet, hogy észrevették, egy idő óta folyamatosan napirenden van. Bizonyos mértékig fölkorbácsolta a hangulatot vele kapcsolatban az a bizonyos püspöki körlevél, amelyre még sokan emlékeznek. Ennek a kibocsátása óta már jónéhány éveltelt ugyan, de még ma is hullámoztatja a kedélyeket. Meg kell mondjam, én annak idején kifejezetten örültem neki. Miért?

Mert nem ott érzékelem a fő gondot, hogy valaki nem ért egyet azzal, amivel mi itt foglalkozunk. Inkább az a baj, hogy állandóan – mit is mondjak? – belekenődik. Nem jó összepancsolni dolgokat. Éppen elegen vagyunk, akik jót akarunk, tényleg a magyarság emelkedését akarjuk, az árt legjobban, aki közénk furakodva mindent eltúloz, mindent kiforgat valódi összefüggéseiből… Az ilyen inkább váljon le rólunk, és sütögesse máshol a maga pecsenyéjét.

Nagyon sokat segített ez a püspöki körlevél. Először is sokan rádöbbenhettek a hívő katolikusok közül, hogy ezzel a püspöki karral bizony gondok vannak. Ez a legkevesebb, amit elmondhatunk a körlevél olvastán. Mások pedig – még mindig a hívő katolikusokról beszélek – azt mondhatták, ha a püspöki kar így nyilatkozott, akkor mi ezekkel (mármint velünk) nem foglalkozunk többet. Becsületes emberek, semmi bajom sincs velük. Végre tisztázódnak itt is, ott is az elképzelések, és akinek a miénk nem tetszik, az ne tartsa kötelességének, hogy mégis beledugja az orrát ebbe az irományba, mert nemhogy épülni nem tud majd általa, de folyamatosan botránkozni fog. Arra meg senkinek sincs szüksége, se neki, se nekünk.