Hazatalálás füzetek 5. Öreg csillagok - Ősi magyar csillagismeret Toroczkai Wigand Ede

ELŐLJÁRÓ BESZÉD:

„Csillaghullajtó östve künn a tallón furuglyával ballag a bojtár... Nézöget az égi tüzekbe, szüvét áta'járja a kőtötte dal s úgy érzi, hogy beszélő szörszáma nékű élni se tudna.

Így születik nép ajakán a dal, az érzés testet ölt, mesévé lészen. Ez dajkája csillagvilágunk regeköltészetének is. Nomád népünk szabad ég alatt élvén, éjjel ébren tartva sajgószömű jószágoktól, járások kifejtette tájékozó ösméretét, mi apáról fiúra szállt. Később az idő felosztását utánuk igazította. Így az égi testek a legrégibb korban minden szellemi élet lüktető erejévé váltak. Ez az emberiség történetével egykoros.

A csillagtisztelő hajlamot fokozta ősnépünk sabaizmusa - csillagimádása - felsőbb lényekben való hívése s e hit alapján vallásos tiszteletük. Számos csillagot ösmértek névszerint, mondáztak, regöltek, javasoltak belőlök. Félkézzel, úgy suttyomba áldozgattak isteneiknek, a csillagoknak.

Turán-altájról jövő népünköt Hunyor és Mogor törzsatyáinkat krónikásunk által elbeszélt hagyományos szarvasünő új hazába vezette. E legenda összefügg a vén székelyektől mutatott »szarvasnyom« csillagzattal.

Kezdetleges népek képzeleti világa gyakran hasonló...”